A Hulladék című színművet a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház stúdiótermében állítja színpadra. Az interjú során nyilatkozott a rendezői pályájáról, a művészeti hitvallásáról, valamint a dunaújvárosi ősbemutatóról.

A pályád elején kik voltak azok a rendezők, színházzal foglalkozó művészek, tanárok, akik inspiráltak, illetve segítettek elindulni a pályán?
A Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán Vámos László osztályába kerültem, ahol Székely Gábor is tanított. Az ő színházi módszereit nagyon megszeretettem és a főiskola befejezését követően is bejártam az óráira. A pályám elején Ascher Tamás színházi munkássága is erősen hatott rám. Nagyon izgalmasnak találtam az ő színházi világát, próbamódszerét. Közelről láthattam hogyan rendez, részt vehettem az egyik előadásának próbafolyamatán. Bárki, aki vele dolgozik sokat tanulhat tőle, a gondosan kidolgozott színészi játékról, egy adott mű színpadra állításának megközelítéséről.

A későbbiekben milyen más magyar illetve külföldi színházi, művészeti hatások értek a pályád során?
A rendező szak befejezése után, rövidesen főrendező lettem a kecskeméti színházban. Ezzel párhuzamosan pedig, Zsámbéki Gábor mellett tanársegédként tevékenykedtem a főiskolán. Ezt követően sikerült eljutnom Milánóba, ahol egy hónapid dolgozhattam a Piccolo Teatro-ban. Láthattam Giorgio Strehler-t, aki a színház alapítója és egyben rendezője is volt a színháznak. Továbbá egy másik, fiatal rendezőknek meghirdetett ösztöndíj révén személyesen találkozhattam Peter Brook-kal és társulatával. Furcsa időszaka volt az életemnek és egyben a pályámnak is. Szerencsém volt, nagy mestereket láthattam dolgozni, akiktől sokat lehetett tanulni.

Mikor találkoztál először Maros András: Hulladék című színművével? Miért esett a választásod erre a darabra?
Elsőnek a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fóruma kapcsán találkoztam Maros András darabjával. Ezt követően a Pécsi Országos Színház Találkozón a felolvasószínház keretein belül rendezője lettem a Hulladék című darabnak. Úgy gondolom az előadás elnyerte a szakma és a közönség tetszését. Most, amikor a Bartók Kamaraszínház műsorára tűzte a drámát, engem kerestek meg.  Én pedig örömmel vállaltam.

Milyen koncepció alapján rendezed meg az előadást?
A darab stílusa olyan, amit én nagyon szeretek. Tragikomédia. Pillanatokként változnak a komikus és a tragikus helyzetek, mint ahogyan az életben is. Ebből egy nagyon izgalmas színházi világ kerekedik ki. Azt szeretném, ha ez a kettőség végig vonulna az előadás egészén. A színmű nyelvezete és a története is életszerű, aktuális problémákat mutat be.

Kiknek ajánlanád ezt a darabot? Véleményed szerint ez a darab kikhez kíván elsősorban szólni?
A néző mindig úgy jön be a színházba, hogy valami újdonságot szeretne látni. Különösen igaz ez a kortárs szerzők műveinek esetében. Fontos a közönségnek is, hogy nyitottak legyenek valami új iránt. Véleményem szerint 16-17 éves kortól mindenki megnézheti a darabot, mindenki találhat benne valamilyen kapcsolódási pontot a saját sorsával, életével kapcsolatban. 

Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok az előadáshoz!