Diploma előtt egy pezsgő, dinamikus, vibráló színházi közegbe csöppentem bele 1982 tavaszán, mint Zilahy Lajos: Fatornyok c. darabjának fiatal férfi hőse. A Várszínházban és a Józsefvárosi színházban játszottunk, főleg Szolnokról és Kecskemétről érkezett nagyszerű színészgárdával, Vámos László, Ruszt József, Kerényi Imre és Iglódi István rendezőkkel. A két árva, a Csíksomlyói passió, az Én, Claudius, a Bolond vasárnap, a Fatornyok komoly sikerek voltak, mámorosan jó érzés volt ide tartozni. Ez a boldogság júniusig tartott, mikor egy szép napon arra ébredtünk, hogy a Nemzeti Színház tagjai vagyunk, a portástól az igazgatóig. Az én életemben is egy új, tizenöt éves, nagyon fontos fejezet kezdődött nehéz indulással, rengeteg munkával, majd számomra is meglepő nagy sikerekkel és a társulat megtisztelő és röptető szeretetével.
Ezt követően a kecskeméti Katona József Színház társulati tagja voltál. Milyen okból kerültél el egy másik színházhoz?
A nagyszerű fiatal csapat, melynek tagjaként sok-sok próbát és előadást játszottam végig, szétszéledt. Jó barátom, akinek nagyon sokat köszönhetek, Sík Ferenc (Nemzeti Színház főrendezője) meghalt, Ivánka Csaba, reménybeli fiatal vezetőnk szintén eltávozott. Szó szerint haldokolva rendezte Otthelóját, melyben Jágót játszottam. Temetésén egy kicsit a Nemzetis jövőnket is eltemettük. Új ingerekre, élményekre, emberekre volt szükségem. Először a Játékszínben játszottam, majd volt diáktársam, barátom, Bodolay Géza rendező hívására Kecskemétre, a pezsgő, dinamikus, vibráló, újjáalakuló színházba kerültem. Tíz, többnyire nagyszerű évad lett belőle.
Az eredeti színházi hivatásodon túl pedagógiai munkát is folytatsz (Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola). Milyen módszerekkel, hogyan tanítod a diákjaidat a színészmesterségre?
Van kedvem és szeretet bennem ahhoz, hogy fiatalok gondolkodását a színházról egy kicsit befolyásoljam. Az a legfontosabb, hogy én őszintén, nyíltan merjem adni és kiadni magamat. Persze természetesen a fokozatosság elvét betartva, vezetgetem őket egy kicsit Sztanyiszlavszkij, egy kicsit Robert Cohen módszerei szerint. Arról már nem is beszélve, hogy pályám során, nagy szerencsével kijártam a Darvas Iván, Sinkovits Imre, Mensáros László, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Kállai Ferenc, Raksányi Gellért, Agárdi Gábor, Huszti Péter, Iglódi István egyetemeket is, hogy csak a legnagyobbakat említsem, akikkel a legtöbbet játszottam együtt. Nem szégyellem növendékeimet beavatni abba, hogy én kitől mit tanultam meg.
Jelenleg Seneca szerepére készülsz a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban. Hogyan készülsz fel a szerepre?
Ilyenkor állandó önvizsgálatban élek, a jelenetekre hasonlító múltbéli emlékeimen töröm a fejem, azon, hogy akkor, ott én mit gondoltam, éreztem, hogy reagáltam, mi mit váltott ki belőlem, milyen gondolatok jártak a fejemben. Ezzel párhuzamosan igyekszem minél többet megtudni a játszandó személyről. Nagyon fontos a rendezői-írói akarat és képzelet megismerése, hiszen a játszott személy fő szándékait az író és a rendező-dramaturg szabja meg. Szeretek sokat faggatózni és beszélgetni, együttműködni a rendezővel és a társakkal. Folyamatosan sokat olvasom a szövegemet, a jeleneteket, töröm a fejem, képzettársításokat rendelek az egyes mondatok, gondolatok mellé, alá.
A próbafolyamatokon Seneca figurájának megformálása kapcsán gyakran mesélsz a saját élettapasztalataidról. Mennyiben segít neked egy adott karakter eljátszásához a személyesen is már megélt élményeid?
Nagyon sokat segít és nagyon fontos is. Seneca szerepe bonyolult, összetett, ő egy az átlagnál is ellentmondásosabb és intelligensebb ember. Minden pillanatát kötelező a teljes személyiségemmel, eddig megszerzett tudásommal, színházi- és élettapasztalatommal hitelesíteni. Nekem, mint színésznek az is kötelességem, hogy minél többet tudjak magamról, és minél többet megtudjak a leírt személyről. Az a jó a hivatásunkban, hogy a munka tárgya és eszköze is mi vagyunk, így termelőerőnek is lehet minket nevezni, sajnálatos, hogy ezt egyre kevésbé ismerik fel. Remélem, hogy üdítő kivétel lesz Dunaújváros, hisz itt most egy pezsgő, dinamikus, vibráló színház készülődik, nekem ez eddig bejött…
