Bartók Kamaraszínház és Művészetek Háza

Közérdekű adatok

Kereső
Keresés
Műsoron

Ádámok és Évák ünnepe

Közönség Hang

Hírlevél

Díjak

Ezüstzsöllye-tulajdonosok

2017. március 31.
Interjú Balatoni Monikával, a Sajtkirály c. darabunk rendezőjével
Premier április 2-án 11 órától, családi előadás április 9-én 15 órától.

Milyen érzés színházunkban rendezőként dolgozni, mi volt az első benyomás, mikor idejöttél?

Egyrészt, hogy nagyon erős csapatszellem van mind a színészek mind a háttérben dolgozók között. Látszik, hogy itt több éve összeszokott csapat dolgozik és működik együtt.  Természetesen a maga előnyeivel és hátrányaival egyaránt, hiszen egy zárt közösségnek mindig vannak borzasztóan nagy előnyei, mint például, hogy nagyon szerethetők, nagyon szeretik egymást és pont ebből fakadnak azok a hátrányok is, hogy adott esetben túlságosan is figyelnek egymásra. Tehát amikor a színpadon már önző módon mindenkinek a saját karakterére, dolgaira kellene figyelni, akkor is megpróbál a fénynek, a hangnak, vagy a kollégának úgy segíteni, hogy akár önmagát egy rosszabb helyzetbe hozza, ami egy érdekes tapasztalás, hiszen azért ma a színházi életben ilyen fajta összetartozás, közösség egyre kevesebb van.

Már a próbafolyamat végén járunk, vasárnap premier, hogy érzed, mennyire állt össze a darab?

Nagyon féltem tőle, hiszen egy nagyon rövid próbafolyamatot éltünk meg, és sokan mondják, hogy mivel ez egy mese darab, talán nincsenek meg azok a mélységek egy mesei karakternél, amit egy Csehovi vagy Shakespeare-i drámában végig visz a színész a karakterben. De úgy gondolom, hogy nem lehet különbséget tenni, hiszen ehhez a fajta karakterjátékhoz is elsőként meg kell érteni a szereplők összefüggéseit. Tehát ahhoz, hogy önmagában egy elrajzolt karakter legyen, aki mókás, de néha keserű, és ahhoz, hogy kijöjjenek a gyermek számára is azok az attitűdök, amikkel azonosulni tud, vagy amivel együttérez, netán sír és nevet (együtt a színésszel), azokat igen is nagyon meg kell munkálni, és ehhez idő kell. Ezért is nagyon igaz Csukás István mondata, – hiszen az Ő születésnapján lesz a bemutató – amikor megkérdezték hogyan kell gyerekeknek írni, azt mondta: jobban mint a felnőtteknek. Úgy gondolom, hogy egy gyerekdarabot jobban, igényesebben meg kell munkálni, alaposabban meg kell alkotni, mint néhol egy felnőtteknek szóló előadást.

Milyen nehézségekbe ütköztetek a próbafolyamat során?

Nyilván az idő szűke miatt nagyon sok nehézség volt, hiszen minden folyamathoz a színházban megfelelő idő kell, a gyártásnak éppen úgy mint az előkészítésnek, a beszerzésnek éppen úgy, mint egy jelmez megszületésének. Ezek nagyon felgyorsultak és ezáltal voltak olyan időszakok, amikor az ember kétségbeesett, hogy ez, hogy fog majd összeállni, hiszen a kapkodásból mindig születnek téves döntések. Úgy érzem, hogy mindenki odatette magát, Matyi Ágota tervezőtől kezdve, az itteni kollégákon át a vezetőségig, hogy ez a darab összeálljon és az ősbemutató úgy sikerüljön, mint azt az olvasópróbán a színészekkel és az íróval terveztük.

Beszéltél már a darab rendezéséről, mennyiben más egy darabot a gyermekekhez közel hozni, az ő kis világukra alakítani, kell-e ehhez valami különleges módszer/technika?

Nagyon érdekes tapasztalás volt a próbafolyamatban az, hogy egészen más olyan instrukciót adni egy olyan színésznek, akinek már van gyermeke és ebből kifolyólag érti, amiről beszélsz, mint akinek nincs. Nyilván én is, ha több, mint tíz évvel ezelőtt kapom meg ennek a darabnak a rendezését, akkor biztos én is egész máshogy nyúlok a darabhoz. Az ember rájön arra, hogy a gyerekeknek nem kell lebutítani, sem átfogalmazni dolgokat, sőt sokkal élesebben és kritikusabban átlátnak helyzetekhez, tehát ki kell dolgozni a szituációkat hitelessé. Persze ez egy felnőtt előadásban ugyan úgy áll. A mese logikáját nagyon nehéz elkapni, mert egy gyermek sokkal jobban asszociál, mint egy felnőtt. Ők pillanatokon belül tudnak azzal azonosulni, hogy az egyik jelenet fél évvel korábban játszódik, csak hozzágondolja azt a mondatot, hogy telt-múlt az idő, ők azonnal átváltanak és elfogadják, hogy a következő jelenetben már kicsit másképpen néz ki a figura, elfogadják a látottakat és nem gondolják tovább, hogy ez, hogy is lehet. Ezen egy felnőtt színész elakad egy próbafolyamatban, hogy mi van akkor, ha... ha valaki nem látja a gyermekek fejlődését, hogy ők milyen fantáziadús világot teremtenek. Például két gyufás skatulyából is mi mindent ki tudnak találni. Ezen elakadhat egy színész, előfordulhat, hogy túl is akarja magyarázni az adott pillanatban a helyzetet. Hiszen nem biztos, hogy mindig a verbalitáson múlik az értés, hanem tényleg azon a hitelességen, azon az attitűdön, kisugárzáson, amit mi magunk felnőttek képezünk a gyerekkel szemben. Azt volt a nagyon nehéz elfogadtatni, és elhitetni a művészekkel, hogy nem csak a logikai összefüggéseket, nem csak a realitás érzéküket kell használni, hanem ezen felül kell emelkedni, és megtalálni azt a világot, amit ők teremtenek fent a színpadon, mert ott kell bátorság, hogy el merd engedni és ne csak beszélj róla.

Nagyon különleges a díszlet és a jelmez is, mikor álmodtad meg, hogy ezt szeretnéd látni a színpadon?

Ez mindig egy alkotói folyamat, amit szerencsére partnerekkel tud az ember megtenni. Én kezdettől fogva nagyon szerettem volna, hogy ne egy reális tér legyen. Hiszen ez egy sajtbirodalomban játszódik, ez egy elvont helyzet, és ma már az a vizualitás, ami a gyerekeket körbeveszi nagyon felgyorsult és nagyon színes. Tehát ha mi nagyon realisztikussá tettük volna ezt a játékteret, csak némi sajtra utaló jelzéssel, úgy éreztem volna, hogy pillanatok alatt a gyerekek számára érdektelenné válhat. De egy felrajzolt, elvont világgal, szürreális jelmezekkel folyamatosan tudunk játszani, és szinten tudjuk tartani az érdeklődést. Amiben nagyon jó partnerre találtam Matyi Ágotában, hiszen Ő pontosan azt a világot tette láthatóvá, ami nagyon sok teret, nagyon sok eszközt és játéklehetőséget ad a színpadon. Mivel nagyon homogén a díszlet így nem volt kérdés, hogy nagyon színesek legyenek a jelmezek.

Mit gondolsz, milyen hatással lesz a nézőkre az előadás?

Azt remélem, hogy nagyon szeretni fogják. Sok minden van, amire rá fognak találni, hiszen tele van meglepetéssel maga az előadás, és az előadáshoz kapcsolódó zenék, effektek, pillanatok. Ezért abban bízom, hogy ez egy igazi családi színház lesz, amiben a szülő vagy a nagyszülő is rá fog találni arra, ami számára is jelent valamit, és a gyermek is rátalál, csupán egy másik síkon.  

Műsornaptár
2017. augusztuselőző hónapkövetkező hónap
HKSzCsPSzV
31.123456
32.78910111213
33.14151617181920
34.21222324252627
35.28293031
Corner Hotel és Kávéház
Valahol Európában SAJTKIRÁLY ÁJLÁVJU, de jó vagy, légy más Kuplékirály Rák Jóska, dán királyfi Kármen A kaméliás hölgy Igazságtalanság Enyém, tied Litera-túra